Sokszor írtam már arról, hogy mennyire különbözik a két gyerek. Hanga sem egyszerű eset, aki ismeri tudja miről beszélek, de Marcika kezd "nagy könyvben leírt" kisfiú lenni. (Amire az Apja rendkívül büszke és az esetek nagy többségében én is mosolyogva konstatálom, hogy "csak fiú")
Nem csak a pénteki balesete miatt. Majdnem minden nap alakít valamit, általában nem is egy valamit.
Abszolút tudatosan szekálja Hangát és élvezettel hallgatja, ahogy visít. (Én is ezt csináltam anno szegény húgommal, pedig lány vagyok...) Egyre jobban beszél már, gyakran elég a felpiszkáláshoz ennyi: "Csúnya Cinci, bebebeeeee!"
Van, hogy 5 perc elég neki, hogy nővére hathatós segítségével (aki eddig ilyeneket nem csinált) cafatokra tépkedi a kezébe kerülő újságokat és szétszórja a nappaliban.
Van, hogy letekeri az egész wc papír gurigát. Hanga persze ebben is partner.
Tegnap pedig amikör hazaértünk a magyar boltból a kincset érő zsákmánnyal (túró rudi, tejföl, búzadara, delikát, pizzakrém), amiért 2x15 percet bicikliztünk, ráült a szatyorra. Pont a tejfölre, ami teljesen széttört és minden más is tejfölös lett. (ennél olyan ideges lettem, hogy nem fotóztam le..)
Sokszor eszembe jut mostanában, hogy Marcika iker terhességnek indult, de a testvérkéje felszívódott az elején. Azt hiszem a Jóisten megkímélt minket. Nagyon szeretem, de egy pont elég belőle! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Örülünk minden megjegyzésnek, írjatok! :-)